2013.09. 21-22.
Nagyon nehéz. Legszívesebben minden momentumról képet csinálnék, annyira sokat mondó és emberi, olyan szívesen megosztanám ezt itt. De ezt úgy sem lehet, a sejtjeim meg úgyis folyton villantják a vakut és tárolják az itt megélteket. Az előadások eszméletlen izgalmasak voltak a börtönéletről, a büntetés végrehajtásról, a mesekörről, amit börtönökben indítottak Dorkáék, a resztoratív, vagyis békítő és feldolgozó gyakorlatokról. Az egész Attila körül, a frissen szabadult elítélt körül forog, aki 28 éves, az eddigi családját úgymond elvesztette, szüleiről nem beszél, lelkes és kezdeni szeretne magával valamit, új életet kezdeni, és nem visszaeső bűnözőnek lenni, ami a társadalmi megítélés és egyéb körülmények miatt nem egyszerű. Most a Feldmár Intézet tàmogatásában, az úgynevezett B-terv program keretében befogadta egy család, akikkel együtt éli meg a "szabad" hétköznapokat és segítik egymást a felmerülő nehézségekben és előre nézésben.
A helyi közösségi házban zajlik az egész hétvége, ahol a nap fénypontja, hogy ebéd után délután egy börtön töltelék trió zenélt a színpadon, ahova eljött a falu apraja nagyja. Persze 90% cigány. Bevallom először megijedtem ahogy láttam őket beözönleni, sőt az utcára is féltem kimenni ahogy egy nagy darab apuka kikelve magából dühöngött az idegen majmok, vagyis mi láttán... Aztán itt összeér a zene közben a kelet és nyugat, a fekete és fehér. A fiúk eszméletlen hangulatot hoztak, olyan igazi félelmetes emberek, egyikükről megtudtam, hogy 14 éve ül, és még közel sincs vége, mégis úgy idepirították a zenét a szívükből, mert ehhez aztán értenek...Itt a teremben körbenézek és minden momentum egy tanulmány. Ezt mindenkinek látnia kéne, de tényleg. Minden falusi arcán rajta van a történetük, a számunkra elképzelhetetlen szegénység, nyomor, a körülményeik és szavakkal egyszerűen kifejezhetetlen hogy még mi minden. A kb 13 éves kislányok akik már teljesen érettek és terelgetik a kisebb gyerekeket, szinte érettebben, mint egy felnőtt pesti anyuka. Közben kiszúrtam egy kislányt csíkos pólóban, nagy karika fülbevalóval, aki olyan lazasággal tapsolja az ütemet és tudja kívülről mindegyik számot, olyan muzikalitás, huncutság és zsiványság van benne, hogy már a felével is megelégednék, mert minden mozdulatából és mimikájából ez árad, mondom ezt úgy, hogy nekem sem kell egyikért sem a szomszédba mennem...
És ezek a fiúk meg csinálják itt a bulit, de olyan bulit hogy forr a vérem, 1 óra múlva meg mennek vissza a börtönbe, mert ki tudja mit tettek es mióta rohadnak bent. Elcsúszott emberi sorsok.. 50 %-os visszaesési esély a börtönviselteknél, ami nemrég még 75 % volt...
Vasárnap reggel előadást tartott a sziráki polgármester asszony. Megtudtuk, hogy 1200 ember él itt, ebből 374 a munkaképes, de abból 180 az FHT vagyis foglalkozás helyettesítő támogatott, 22 e Ft a jövedelmük, amihez egy évben 30 napot kell dolgozni. Nagyon sokat mesélt a faluról, az itteni életről, hogy a legtöbb embert még ha lenne is munka, egyszerűen nem lehet rávenni hogy dolgozzanak. Hogy sok gyermek éhezik, ezért az oviban kapnak napi egy ingyen meleg élelmet. Elmondása szerint a roma asszonyok nem tudják megfelelően beosztani a pénzt ha kapnak, mert ebből kólát, chipset, csokit vesznek otthonra, nem pedig lisztet meg alap háztartási élelmet, sőt, sokszor még a cumisüvegben is kóla van... Mesélt arról, hogy léteznek olyan cigány gangek, ahol az anyák a síró babával a karjukban kéregetnek, a baba pedig azért sír, mert csipkedi az anyja, hogy több pénzt kapjon. Vagy hogy van amikor 170 e Ft családi pótlékot, segélyt kap egy család, mert 5 gyereket vagy többet csináltak, amiből egy-kettőt esetleg rossz esetben mondjuk meg is csonkítottak valamilyen módon hogy fogyatékkal élő legyen, mert az után több pénz jár. Ez még mind semmi az itt hallottakból és ezt most nem a híradóból vagy szóbeszédből hallom, hanem kézzel fogható. Olyan sejt szinten átérezhető a helyzet, ami itt van, annyira olvasni lehet az elhangzott sorok között, hogy ilyen megvilágításból teljesen abszurdnak tűnik, hogy pénteken amikor eljöttem Pestről még a különböző étrendekről "vitatkoztunk", hogy melyik jó, melyik nem, milyen sportot csináljak, mit tanuljak, hova menjek. Olyan szakadék van a két világ között, annyira nagyságrendekkel más probléma körrel találkozom itt, hogy ez számomra szinte integrálhatatlan. Gondoltam, hogy mély hétvége lesz, de alapvetően nem gondoltam ilyen szinten bele, amikor a börtönviseltek társadalomba való beilleszkedéséről volt szó, hogy ez ennyire más világot és ennyi problémakört vonz magával.
Egyszerre inspiráló és egyszerre elszomorító. Végre azt érzem, hogy egy olyan dologban veszek részt, ami igazán hasznos, aminek igazán helye van, másrészről viszont elszomorító, hogy mennyire megoldhatatlannak tűnik sok helyzet és milyen picinek érzem magam ehhez.
Az itt megismert önkéntes társaktól, merthogy nem kevesebben, mint 50-en gyűltünk össze, nagyon sok inspirációt kapok ebben a témában, hogy igenis lehet úgy élni hogy van értelme annak amit csinálsz, nem valami pénznyelő és fogyasztó társadalmat gerjesztő, alap emberi értékrendtől teljesen elrugaszkodott fertőt támogatok és ennek dolgozom. Felvillant a remény.. És itt most annyi út tárja fel magát, hogy csak úgy cikáznak a gondolataim. Feldmár Andrással is beszéltünk tegnap este skypeon, eszméletlen figura, nagyon tetszik a stílusa, a mondanivalója, a témái, a szabadság amivel az embereket és ezt az egészet kezeli. A segítői szerep egy alá-felé rendeltséget szül. Az, aki ad a másiknak és segít, egy szerep, egy hatalmi pozíció. A másik meg az áldozat. Ez nem vezet jóra. Ha nem tisztán, hanem szerepben fordulsz a másik ember felé, az szerepben fog válaszolni is...
